What's BloGoing On?

A blogok 2001 óta fontos részét képezik mindenki hétköznapjainak. Ma már el sem tudom képzelni az életemet nélkülük és azt gondolom, egyhamar nem is fognak eltűnni mindennapjainkból. Nézhetjük bármelyik profilt, bizonyos szinten mindegyik fajtának van létjogosultsága, legyen az személyes, vagy céges. Hogy miért gondolom így? Mind az írók, mind az olvasók részéről megközelíthető a kérdés. 

Kezdem a szerkesztőkkel. Az embernek alapvető tulajdonsága, hogy véleményt alkot. Mindenről. Nem csak azért, mert tűnődik bizonyos dolgokon és így elkerülhetetlenné válik, hogy gondolatai támadjanak, hanem mert szeret véleményt alkotni és még inkább, szereti azt megosztani másokkal – legyenek azok családtagok, barátok, ismerősök, vagy akár idegenek. A blogolók magas számából látható, hogy nagyon sokan vágynak arra, hogy mások tudatára adják, ők mit gondolnak. Vannak, akik azt akarják, hogy tudásuk, tehetségük széles körben ismert legyen. Van, aki pozitív visszajelzésekre vadászik, van, aki egyszerűen csak visszajelzésre. Van, akinek hobbi, van, akinek már-már munka és van, akinek ténylegesen munka. Van, aki egyszerűen ki akarja írni magából az érzéseit, van, aki tanítani akarja az embereket és van, aki népszerűségre vágyik. Ezer meg egy ok, de az eredmény ugyanaz: nyilvánosság elé tárt szellemi termékek. 

A blogok sikeréhez egyértelműen szükséges a másik oldal, az olvasók. Az ember szükségszerűen nem csak közölni akarja saját véleményét, hanem kíváncsi a másikéra is. Látszik ez abból, hogy divatokat követünk, vagy ha valaki a barátja, vagy akár a kedvenc sztárja ajánlására választ egy bizonyos terméket, de abból is, ha egyszerűen csak össze akarja mérni a gondolatait valamiről egy másik emberével. 

Felmerül a kérdés ugyanakkor, hogy melyek azok a típusok, amik kiállják majd az idő próbáját. Megmondom őszintén, életem huszonegy éve alatt annyi változás történt, hogy nem vagyok biztos benne, hogy erre tudnék bármilyen választ is mondani. Minden az emberek kíváncsiságán múlik. Azt is el tudom képzelni, hogy megjelenik valami új, eddig nem is feltételezett technika, ami egy újabb típust szül, az új pedig vagy megfér majd a régiek mellett, vagy kiszorítja valamelyiket – rosszabb esetben mindet. 

Manapság az írott blogok talán kevésbé sikeresek, aminek meglátásom szerint az lehet az oka, ami részben oka a nyomtatott sajtó haldoklásának: az emberek, főleg az ifjúság egyre kevésbé szeret olvasni. Így azt hiszem, hogy egy szöveges tartalmakat megjelenítő oldal nem igazán lehet sikeres. Persze nem kizárt, hogy egy ilyen jellegű blog is fennmaradjon, sőt, népszerű legyen, csak ehhez feltételeknek kell teljesülnie. Egyfelől annak, hogy a megjelentetett szöveg ne legyen túl hosszú, részben pedig az, hogy egy találjon egy stílust, ami elég szórakoztatónak bizonyul ahhoz, hogy  nagy számú rendszeres olvasót biztosítson az oldalnak. 

Amiben jelenleg a legnagyobb lehetőséget látom, az a videoblog. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy ezeknek az oldalaknak is csak addig van jövője, amíg tehetséges emberek tartják kézben. Azt viszont feltétlen előnyének tartom, hogy nem olvasni kell, hanem hallgatni és nézni – a hallgatást kevésbé tartják megerőltetőnek a fiatalok, a képi világ pedig nagyon lényeges szerepet tölt be a világ jelen szakaszában (elég csak az instagramra, vagy a hozzá hasonló programokra gondolni). A képi világ fontossága miatt ugyanúgy sikeresek lehetnek a fotóblogok, de azt hiszem, a videoblogok több lehetőséget rejtenek magukban, így ezek maradnak a dobogó tetején.

A helyzet tehát adott. Amíg az ember ember marad, és hallatni akarja a hangját, illetve hallani akarja másét, addig a blogoknak is lesz létjogosultsága.

Nézd meg, hogy alakult Nagy Marcell sorsa a Sorstalanság után!

Tíz év telt el, mióta közönség elé került a Sorstalanság című film. Márpedig tíz év alatt sok minden változik – például Nagy Marcell is. A film akkor tizenkét éves főszereplője szinte azonnal elpártolt a színészkedéstől – állítása szerint soha nem is ott akart kikötni – így a film sikerének lecsengése után eltűnt a közönség szeme elől. Mi történt vele azóta? 

Nagy Marcell a média világában maradt, csak éppen nem színészként. Nemrég befejezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőr szakát, ami után mesterképzésre készül. Hogy jutott el idáig? Kezdjük az elején. A Sorstalanság előtt Marcell atletizált – ígéretes tehetség volt hosszútávfutásban – így találkozott egy gátfutó modellel, aki úgy vélte, az akkor nyolc éves gyereknek lenne helye a castingokon. Így édesanyja elkezdte válogatásokra vinni, de ezek sokáig nem hoztak eredményt. Mesébe illő fordulat volt tehát, mikor Marcell elhatározta, az aznapi casting az utolsó és ott sikerrel járt. Ebből adódóan egyre több dolog következett, míg végül tizenkét éves korában megkapta a Sorstalanság főszerepét. Hogy miért, azt a mai napig nem tudja pontosan, csak annyit mondtak neki, a szemei fontos szerepet játszottak a döntésben. 

 Utólag teljesen szürreálisnak látja, amik történtek vele. Mostanra kezdi igazán felfogni, milyen nagy jelentőséggel bír, hogy annak idején, egy filmfesztiválon együtt ebédelhetett Adrien Brodyval, Ennio Morriconéval és Pierce Brosnannel. A Sorstalanság után nem akart a színészi pályán maradni – több nagy lehetőséget is visszautasított. Érettségi után mégis, valamiféle kötelességének érezte, hogy jelentkezzen a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakára. Egyértelmű volt számára, hogy nem fogják felvenni, hiszen nem is készült fel rá rendesen, már az első rostán kiszórták. Ezt követően a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotószakján kezdett tanulni, de nem érezte úgy, hogy megtalálta, amit keresett. Majd elindult az operatőrképzés a Színművészetin, amire azonnal jelentkezett és azóta is imádja. Úgy véli, a Sorstalanság nagy szerepet játszott abban, hogy ma azt tanulja, amit. Így nyilatkozik erről: 

„Hogy az operatőri rész elkezdett érdekelni, az biztos, hogy a filmnek köszönhető. Az első digitális gépemet a Sutyitól kaptam (Koltai Lajos beceneve - a szerk.), az első analógot pedig Kertész Imrétől. Biztos, hogy akkor indult el, akkor kezdtem el fotózni.” 

Nagy Marcell jelenleg három barátjával együttműködésben folyamatosan alkot. Az utóbbi időben klipekkel foglalkoztak, amik, mivel szabadabb kezet adnak az alkotóknak, jó terepet adnak a gyakorlatszerzésre. Bár Marcell látja, hogy manapság videót készíteni a dalokhoz nem túl nyereséges dolog, szeretnek vele foglalkozni, és ahogy a kapott elismerések mutatják, jól is csinálják. 2013-ban a Run Over Dogs együttes Our Love című számához készítettek egy videót, amit a Quart az év legjobb klipjének választott. 2014-ben a SONYA: Kitchenfloor című számához forgattak klipet, amiért a Cometen a szakmai zsűri nekik ítélte a díjat. A legfrissebb projektjük Zséda Hány percet élsz című számához készült. 

A klipeken kívül Marcell másba is belekóstolt. Damokos Attilával pályáztak a Fashion Video Festivalra, melyre elkészítették a Homunculus című etűdjüket. A kisfilm elnyerte a fesztivál különdíját, így Marcelléknek alkalmuk nyílt néhány másik fesztiválra is kijutni az alkotással. A film fényképezésért aztán Aranyszem-díjat is nyert. 

Marcell három barátjával készül megnyitni saját műhelyüket, valamit készülnek egy projekttel a Film és Színművészeti Egyetem 150. születésnapjára. Érdeklődik a reklámfilmek iránt és a fotózás is újra elkezdte foglalkoztatni. 

Nagy Marcellt ma már ritkán állítják meg az utcán, mint a Sorstalanság egykori színészét, de egyenes úton halad afelé, hogy újra felismerjék, de ez úttal mint elismert operatőrt.

idézet: www.origo.hu