What's BloGoing On?

A blogok 2001 óta fontos részét képezik mindenki hétköznapjainak. Ma már el sem tudom képzelni az életemet nélkülük és azt gondolom, egyhamar nem is fognak eltűnni mindennapjainkból. Nézhetjük bármelyik profilt, bizonyos szinten mindegyik fajtának van létjogosultsága, legyen az személyes, vagy céges. Hogy miért gondolom így? Mind az írók, mind az olvasók részéről megközelíthető a kérdés. 

Kezdem a szerkesztőkkel. Az embernek alapvető tulajdonsága, hogy véleményt alkot. Mindenről. Nem csak azért, mert tűnődik bizonyos dolgokon és így elkerülhetetlenné válik, hogy gondolatai támadjanak, hanem mert szeret véleményt alkotni és még inkább, szereti azt megosztani másokkal – legyenek azok családtagok, barátok, ismerősök, vagy akár idegenek. A blogolók magas számából látható, hogy nagyon sokan vágynak arra, hogy mások tudatára adják, ők mit gondolnak. Vannak, akik azt akarják, hogy tudásuk, tehetségük széles körben ismert legyen. Van, aki pozitív visszajelzésekre vadászik, van, aki egyszerűen csak visszajelzésre. Van, akinek hobbi, van, akinek már-már munka és van, akinek ténylegesen munka. Van, aki egyszerűen ki akarja írni magából az érzéseit, van, aki tanítani akarja az embereket és van, aki népszerűségre vágyik. Ezer meg egy ok, de az eredmény ugyanaz: nyilvánosság elé tárt szellemi termékek. 

A blogok sikeréhez egyértelműen szükséges a másik oldal, az olvasók. Az ember szükségszerűen nem csak közölni akarja saját véleményét, hanem kíváncsi a másikéra is. Látszik ez abból, hogy divatokat követünk, vagy ha valaki a barátja, vagy akár a kedvenc sztárja ajánlására választ egy bizonyos terméket, de abból is, ha egyszerűen csak össze akarja mérni a gondolatait valamiről egy másik emberével. 

Felmerül a kérdés ugyanakkor, hogy melyek azok a típusok, amik kiállják majd az idő próbáját. Megmondom őszintén, életem huszonegy éve alatt annyi változás történt, hogy nem vagyok biztos benne, hogy erre tudnék bármilyen választ is mondani. Minden az emberek kíváncsiságán múlik. Azt is el tudom képzelni, hogy megjelenik valami új, eddig nem is feltételezett technika, ami egy újabb típust szül, az új pedig vagy megfér majd a régiek mellett, vagy kiszorítja valamelyiket – rosszabb esetben mindet. 

Manapság az írott blogok talán kevésbé sikeresek, aminek meglátásom szerint az lehet az oka, ami részben oka a nyomtatott sajtó haldoklásának: az emberek, főleg az ifjúság egyre kevésbé szeret olvasni. Így azt hiszem, hogy egy szöveges tartalmakat megjelenítő oldal nem igazán lehet sikeres. Persze nem kizárt, hogy egy ilyen jellegű blog is fennmaradjon, sőt, népszerű legyen, csak ehhez feltételeknek kell teljesülnie. Egyfelől annak, hogy a megjelentetett szöveg ne legyen túl hosszú, részben pedig az, hogy egy találjon egy stílust, ami elég szórakoztatónak bizonyul ahhoz, hogy  nagy számú rendszeres olvasót biztosítson az oldalnak. 

Amiben jelenleg a legnagyobb lehetőséget látom, az a videoblog. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy ezeknek az oldalaknak is csak addig van jövője, amíg tehetséges emberek tartják kézben. Azt viszont feltétlen előnyének tartom, hogy nem olvasni kell, hanem hallgatni és nézni – a hallgatást kevésbé tartják megerőltetőnek a fiatalok, a képi világ pedig nagyon lényeges szerepet tölt be a világ jelen szakaszában (elég csak az instagramra, vagy a hozzá hasonló programokra gondolni). A képi világ fontossága miatt ugyanúgy sikeresek lehetnek a fotóblogok, de azt hiszem, a videoblogok több lehetőséget rejtenek magukban, így ezek maradnak a dobogó tetején.

A helyzet tehát adott. Amíg az ember ember marad, és hallatni akarja a hangját, illetve hallani akarja másét, addig a blogoknak is lesz létjogosultsága.