Milyen a jó Mikulás?

Egyre jobban kell kutatnia annak, aki olyan mesét akar találni, ami kiemelkedik a többi közül. A Shrek és a Jégkorszak óta az új alkotások általában nem hagytak bennem mély nyomot. Ezt nem (feltétlenül) úgy értem, hogy rosszak, hanem úgy, hogy nem érzem szükségét, hogy többször megnézzem.  Szerencsére azért szép számmal akadnak kivételek, gondolok itt akár a 2011-es Rangora, vagy a 2012-es Rise of the Guardians (Az öt legenda – már megint nem vagyok teljesen elégedett a címfordítással, de ez még egy egészen elnézhető példa) című filmre. A legutóbbi, nálam nagy sikert elért alkotás a 2011-ben megjelent Arthur Christmas volt.

Szeretném rögtön az elején leszögezni, hogy hálás vagyok, mivel a mese Magyarországon szó szerinti fordítással Karácsony Artúr címen fut. Ahogy azt korábban írtam, nem szeretek előzeteseket nézni, de megmondom őszintén, erről a filmről én nem is láttam soha egyetlen reklámot sem, amire felfigyelhettünk volna. Egyik vasárnap délután apukámmal szörföltünk a csatornák közt, mikor is belefutottunk ebbe a mesébe.  Mivel ment már egy órája, de elkaptuk belőle az (utólag teljes biztonsággal állíthatom, hogy) egyik legjobb megszólalást, egyértelmű volt, hogy az egészet meg kell néznem. A mesét Barry Cook és Sarah Smith rendezték, utóbbi pedig íróként is részt vett az alkotásban Peter Baynham társaként. Több neves színész vállalta az angol nyelvű szinkront, olyanok mint James McAvoy, Hugh Laurie és Bill Nighy.

Az alaptörténet nagyon egyszerű. Karácsony este van, a Mikulás manói segítségével szállítja ki az ajándékokat. Egy vészhelyzet következtében viszont az egyik ajándék nem kerül kiszállításra. Innen már mindenki sejtheti, hogy a mese arról szól, hogy juttatják el az ajándékot a gyermekhez. Jól is sejti az a bizonyos mindenki. A történet egyszerűségét viszont a kivitelezés, és a jól kitalált karakterek, szükség esetén háttértörténetek ellensúlyozzák, ami ezáltal váratlanul szórakoztatóvá válik. Mi a mesében a legszokatlanabb? Megszokhattuk, hogy a Télapó a manóival dolgozik, esetleg, meséje válogatja, van egy felesége, Télanyó. Itt viszont a Mikulásnak családja van. Van felesége, egy apja, aki az előző Télapó volt, és van két fia, Steve és Arthur.  Steve úgy tervezi, hamarosan átveszi édesapja szerepét, hisz épp itt az ideje, hogy az nyugdíjba vonuljon, ő maga pedig kiválóan vezényli le az ajándék-kiosztási akciókat minden évben. Arthur nem ilyen ambiciózus. Ő nem feladatnak tekinti a karácsonyt, hanem a leggyönyörűbb ünnepnek a világon. Egy csodának. Az ő feladata, hogy a leveket olvassa és válaszoljon rájuk, hogy meggyőzze a világ gyermekeit: a Mikulás TÉNYLEG létezik! A nagypapa karakterjegyei inkább öregség okozta tulajdonságok, aktuális Télapó kissé együgyű, de jóindulatú, Télanyó pedig rendes háziasszony olykor meglepő és indokolatlan kommentárokkal. Vannak persze kitüntetett szerepű manók: Steve segédje, illetve a későbbi kalandokban résztvevő csomagoló-manó, Bryony, ők mindketten hozzájárulnak a film minőségéhez. A történet jól fel van építve, élvezhető tempóban halad, és az írók ötletesen használták ki a karácsonyhoz köthető szokások, dalok, eszközök, hitek adta lehetőségeket.

Szórakoztató, vicces, aranyos néznivaló, de senki ne számítson semmi bonyolultra. Ja, és nagyon jó a magyar szinkron! Ha valaki szereti a karácsonyos meséket, vagy egyszerűen a meséket, bátran ajánlom megnézésre akár a hamarosan ideérő adventi időszakban, akár júliusban, 40 fokban. Kellemesen csalódtam, örülök, hogy a véletlen összehozott ezzel a hangulatos kis mesével.

Utánanézve kiderült, hogy van magyar előzetes is!